AZ ÁLOM (ANYÁMNAK)
(Álmok Mestere):
Tehát elcsented koboldok aranyát
Tengert átszeltél, és rejtett szigeteket
Összegyűjtötted tündérek aranyhaját
Megtréfáltad a varázslót, ki őrzi börtönödet
Álmodj hát tovább
Álmodj
Senki sem lophatja el kincseidet
Mosolyod senki sem ölheti meg
Hatalma nincs feletted senkinek
Hogy elpusztítsa csillagos Eged.
(Kisleány):
Maradj közel, nem hall most senki,
Mutatkozz meg- hisz nem láthat senki
Tán csak rejtett álom vagy
Semmi más
Azt hiszik, nem is létezel
S elfojtott félelmük gyermeki látomás
De a kiválasztottak álmát Te vigyázod
Te vagy a Csend, ha nem szól dalom
Megérzéseim Atyja is Te vagy
S ha rémálmom jő, Őrangyalom.
Álmok Mestere, hozz szememre álmot
Álmok Mestere…..
Ne hagyd, hogy ellopják kincseim
Ne engedd, hogy megöljék mosolyom
Ne legyen hatalmuk felettem
Hogy szétzúzzák Szerencsecsillagom.
(Álmok Mestere):
Álmodj hát tovább….
(Narrátor-hang):
De azt mondták: ébredj fel végre
Ne merészkedj messzire többet,
Elkészült az álarc, mit rád ők szabtak
És az ajtóhoz löktek…
Levetették régi álom-ruhád
A mosolyod nem divat ma már
Este majd megmondják milyen ruhát húzz
A tömeg odakinn cirkuszra vár.
TÜNDÉRMESE
(Szász D. – Petrovszky T. – Szász O. – Finnegans Wake)
Első tétel – In medias res
Mesemondó:
Valaki azt mondja, nem is léteznek
Míg a másik így szólt: „Beszélt hozzám!”
És azt is mondta még: „Tündér, akit láttam,
Táncolva halott hold alatt
Hajnalt várván
Holdfény csillant jégkönnye folyamán.”
Azt mondta: „Búsnak látszott egymagában,
A koboldokra várt, hogy elhozzák mosolyát
De a Műanyagkirály álmait bezárta
Csak a hajnal jöttét várta
Hogy megtörje átkát…
Tündér:
Ó, mily kegyetlen a világ odaát
Elfakultak mind a vénséges mesék
Ösvényt ki tör újra? Hogy megnyíljon e világ?
Megment-e engem, kire várok rég?
Hallottam a regét – egy vándorról szólt
A bús vén szél megsúgta nevét
Azt mondják: Égi Gépen utazik
Őt hívom, s remélem, szavam eléri még.
Vándor (mások Álmok Mestereként emlegetik)
Ki az, ki szól? Kié e bús suttogás?
Ki szólítja nevem?
Mondd ki lehet, ki feladta álmát?
Felszárítom könnyét, ha meglelem.
Gyerünk hát!
Második tétel
A Vándor érkezése
Ha volna valaki, aki nem ismerne még
E fa tövében ülve csak annyit mondanék
Ne szemeddel láss, ne szóval ítélj, csak légy rám kíváncsi, ismerj meg, ne félj….
A Vándor monológja
Ha volna valaki, aki nem ismerne még
E fa tövében ülve csak annyit mondanék
Ne szemeddel láss, ne szóval ítélj,
Csak légy rám kíváncsi, ismerj meg, ne félj….
Gondolatról gondolatra – fehéren és feketén
E fa tövében ülve, éjárnyak rejtekén
Napra nap, éjre éj, magas hegyormokon át
Megérteni az Öröklét folyamát – ez a nap lesz fám veszte
Koronája egy nap a földön fekve – az Idő által tűzön-vízen át
Magában hordozza egy új lét sugarát
Ez a dolgok rendje – mert az idő foga kés
S ha nem pusztít, nincs Újjászületés!
Túl az éj felén, minden mozdulatlan – egyesül a Világ egyetlenegy Hangban.
Egy hangban, mely halandóhoz nem juthat el.
De egyetlen éjre az erdő életre kel.
Mesemondó:
Gyökerek közül, s barlangokból
Hegyormok közül, és sírokból
Összegyűlnek mindenféle különös lények
Ahogy táncolnak, az álmok újra élnek.
S amíg a Föld tengelye forog
Velük táncolnak a csillagok
Vén fák odvában – árnyék és fény
A tisztásokon
Táncol tündér, és koboldlény!
Vándor ( a hitevesztettekhez):
Mondd csak mi kell, melyik szerep?
Kövesd minden lépésemet!
Tépd le Te is álarcodat!
Láss mostantól saját magad!
Mennyei Prófécia!
Érzelmek extázisa
Aki Te vagy, azzá változz!
Csatlakozz Te is a tánchoz!
CSAK SZÁRNYAIM PRÓBÁLOM AZ ÉGEN
Egy gyermekkori álmot idézek
Szerintem érted mire gondolok
Az arcok mögött látszott minden csalfaság
Gyerekként, de ma már ember vagyok.
Felnőttem, és a holnaptól félek
A naptól, melyen meghal minden érzékem
Most is kérdezik: Mi a fenét művelsz?
Csak szárnyaim próbálom az Égen.
(R)
Én csak szárnyaim próbálom az Égen
Biztosan tudom, el nem értek engem
Ki a legnagyobb álmodozó vagyok köztetek
Csak nézem hogy zuhantok,
hasztalan kergettek…
Tán van hatalmad, rangod és pénzed
De nézz csak magadba: a nincstelen Te vagy
A szöveged üres, kár is hallgatnom
Fogd a kis szereped, és játszd tovább magad.
Van illusztris hölgykoszorúd
Jól szituált vagy, milliomos, ki a jég hátán is megél
Csak azt kérdezem, meddig tart az álom?
Ha majd státuszod elfújja a szél?
(R)
Míg én csak szárnyaim próbálom az Égen
Biztosan tudom, el nem értek engem
Ki a legnagyobb álmodozó vagyok köztetek
Csak nézem hogy zuhantok,
hasztalan kergettek…
ÚTON HAZAFELÉ
Felbőszít, ha körülvesz ez az idegen tömeg
Hazafelé úton, míg sietek Hozzád
Illúziókkal vársz, mondhatnék sok szépet
De rájöttél rég, hogy mind csak hazugság.
Tudom, úgysem érdekelnek a rémséges hírek
S nem látod be soha: a Remény mesecím lett.
Szerinted úgy látom, gyógyíthatatlan a világ
Csak a kárörömnek szól mosolyom
Bezzeg Te hiszel a bulvárlapoknak
De a Való Világ sajnos nem az én asztalom.
Tudom, nehéz lehet – egy magamfajtával
Hallgatni keserű ömlengésem
De anyám szegény, apám, merre jársz?
Egymagam vagyok csak – félelmem vermében.
(utolsó versszak újra)
CSONTVÁZ TÁNC
Harap az éj, fagyos tél- agyar
Jégtűi áhítoznak húsod melegére
Egy pillanat, és utolsó cigid is elég
S te túl büszke vagy, hogy könyörögj érte.
Kórus:
Nincs hová menned!
Egyszer volt egy hely, ahol valaki várt
Hová tűnt a lány?
Az ünnepi fa alatt mással rendez orgiát
Angyal:
Kelj fel fiú, kelj hát fel, hisz eljött a Karácsony!
Figyelj van egy tippem, s én ingyen adom Neked
Jobb ha a hóemberre bízod az üveget!
A csontváz táncot járd, csontjaidat rázd, ringatózz a vénséges dalra,
Borzongasson harmóniája.
Az emberiség megtanulta: „Szeressük egymást e szent napon”
Ám ez nekem semmit se jelent míg holnap az arcomba köphetsz
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom
Fájdalmas látni, hogy ingyen gürcölünk, csodára várva, ami nem jön el,
A hazug nagykutyák új Istent kreálnak
Kiért élned, halnod kell.
Kórus:
Nincs hová menned!
Idekinn pedig kész öngyilkosság
Ez maga a Fagyos Pokol!
Lefekszem inkább, és megdöglök végre
Vagy megpróbálom legalább!
Angyal:
Kelj fel fiú, kelj hát fel, hisz eljött a Karácsony!
Figyelj van egy tippem, s én ingyen adom Neked
Jobb ha a hóemberre bízod az üveget!
A csontváz táncot járd, csontjaidat rázd, ringatózz a vénséges dalra,
Borzongasson harmóniája.
EZ NEM REGGAE DAL
Szóval belefáradtál a vesztes szerepébe
S abba, hogy álmaid üresek
Rosszul vagy minden mosolygó arctól
S a szél végül elfújja reményed
De megvan már a gyógyír, hogy enyhíse bánatod
A kenderfüst ellazít legalább
Mert már nehéz az opálos üvegen átlátni
Jobb lesz hát, ha álmodsz tovább.
De nem hiszem, hogy ez Jamaica
És azt sem, hogy a Wight sziget
A történet tárgya fakuló fényed
De ebben a filmben nem lesz happy end.
A mámor hullámfodrain még lebeghetsz egy kicsit
Nyugtathatod magad: „Én a mának élek!”
A helyedbe tudom képzelni magam
Holnap még nem jön a halál, de ez már ma sem élet.
És nem hiszem, hogy ez Jamaica
És mondhatod, hogy tévedek
És hazudhatsz, hogy elégedett vagy
De ez nem reggae dal- elhiheted.
Hé, azt hazudtad, a Mennyországba érhetek
De kikészültem, talán bőgni fogok
Azt ígérted, a Paradicsom partjára viszel
De valódi arcom befedte a homok.
Hé mondd Mester, merre találom a kiutat?
Ki akarok szállni, álljon meg a világ!
Tündéreket, angyalokat, álmokat ígértetek
Nem a fejemben nyüzsgő démonok kacaját.
A mámor hullámfodrain még lebeghetsz egy kicsit
Nyugtathatod magad: „Én a mának élek!”
A helyedbe tudom képzelni magam
Holnap még nem jön a halál, de ez már ma sem élet.
SOHA NEM KAPOD VISSZA A GYŰRŰD
Sosem kapod vissza a gyűrűdet
Mert eldobtad, amit adtam Neked
Mondta barátom a lánynak, kit jól ismerünk
Nincs értelme beszélnünk róla
Ma úgy teszel, mint akit érdekel
De mi lesz holnap – nem tudom
És nem vagyok a kutyád
Sem marionettbáb
Most már sajnálhatod,
Lekésted a vonatot.
És ez itt nem a Melrose Place
Te talán Barbie vagy, de én biztos nem Ken
És azt hiszem, én már döntöttem
A gyűrűd nem látod viszont sosem.
Most már sajnálhatod, lekésted a vonatot.
Mi egyebet mondhatnék még Neked?
Kérdezte barátom a lánytól
Ki szárnyaló angyal képzeletében
S ki végül mégis ördöggé lett
S talán soha nem tudja meg.
Mi volt a lényeg az egészben | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
