Első koncertünkön, a Rocktogon Best Of Music Pub-ban még fogalmunk sem volt arról, hogy fog funkcionálni a műsor élőben, valós közönség előtt. Persze mindannyian már évek óta zenélünk, habár nekem, és Olivérnek furcsamód szinte semmiféle színpadi tapasztalatunk nem volt. Gergő és Norbi már évek óta együtt játszanak, úgyhogy nekik inkább miattunk kellett aggódniuk, ill. hogy a berendezés működjön. Ez az, amit érkezésünkkor kezdtek el összedrótozni, ugyanis egy előző zenekar elvágta az énekberendezés kábeleit, - hogy miért, arra vannak tippjeink, de haladjunk csak tovább - úgy hogy az nem is működött voltaképpen, valami kényszermegoldásra volt szükség. Ez csak az egyik gond volt. Habár a koncert viszonylag rendben lement, egyéb atrocitások is értek minket. Nevezetesen a személyzet viselkedése sajnos több volt, mint felháborító. Kezdték azzal, hogy a pultos kiscsaj nem volt hajlandó világítást biztosítani előre leegyeztetett érkezésünkkor, hogy ne essünk orra a koromsötétbe burkolózott „koncertterem”-ben, mondván, még nem kezdődött el a műszakja. Jelzem, két lépés séta vezetett a villanykapcsolóhoz, amit végül bősz kurvaanyázások közepette mégis munkára bírt. Persze sört, üdítőt nem kaphattunk a tömeg érkezéséig. Végül talán Gergő kivert belőle egy kávét nagy nehezen. Egyébként már fel lettünk készítve arra, mi vár bennünket ott, zenészbarátok intelmeit alapul véve, no de ilyen mérvű prosztóságra nem számítottunk. Szerencse, hogy az abszolút lojális közönség felvidított bennünket, mert első koncert ellenére igen nagy vastapsot kaptunk, sőt néha a számok közben is beordítottak a tökösebb részeknél, úgyhogy nagy sikerélmény volt. De a személyzet azon munkálkodott, hogy mindezt tönkretegye. Élen a már említett pultos fruskával, aki a vendégekkel szintén felháborítóan viselkedett, velünk pedig továbbra is. De a hab a tortán mindenképp a kidobóember volt, aki mintha irigykedett volna arra, hogy sikerünk van, lépten-nyomon ránk volt állva, mint valami revizor, kötözködött néhány vendégünkkel is, a végén pedig, noha még egy sör elfogyasztására személyesen kértem engedélyt a tulajdonostól, szó szerint kidobott minket néhány kéretlen kultúrpanel elsütése közepette. Én persze a kabátomba rejtettem a sörösüveget, mert nem kívántam nekik otthagyni ¾-ig tele. Ha valaki abban hisz a feltörekvő zenekarok közül, hogy a viszontagságok edzik meg, és a nehézségek kovácsolják egyre erősebbé, akkor próbálja ki a Rocktogont, mert ott se a technikai, se a kiszolgálás feltételei nem ütik meg még egy átlag balkáni kiskocsma szintjét sem, így hát itt helytállni valóban nagy eredmény, mondhat bárki bármit. Mi mindenesetre nemigen szándékozunk oda menni többet. Arról nem is beszéltem, hogy a zenekaroknak kell fizetni a saját fellépésükért, és ha netán nem jönne be elég ember, mivel a jegyeladások egy bizonyos százalékát kapjuk vissza, akkor aztán bukta van. Jelzem: teltházat csináltunk, és így kaptunk fejenként talán egy ezrest. Ha az átlagos benzinköltséget is belevesszük, nagy a kockázata, hogy a zenekar fizet azért, hogy játszhat, ami nonszensz.